Az élet nem egy film !

06.rész

Sziasztok, régen jelentkeztem, de ma nagyon kiharcoltam, hogy új részt tegyek fel. A részről annyitt, hogy eddig ez a kedvenc részem, de még lehet, hogy ez változni fog. A kövi részt nem tudom mikor hozom, mert vagy 3 hétre be vagyok havazva viszont a nyáron sűrübben fogok majd jelenkezni addig is kitartást !

Viszonylag korán keltem. A telefonom kijelzője 8:30-at mutatott. Mosolyogva kinyújtóztam az ágyon és újra lejátszottam a tegnapi jelenetet. Felkeltem, majd lezuhanyoztam . Frissen sétáltam ki a szobából és mentem volna le a konyhába, amikor megtorpantam. A lépcső mellett egy hatalmas korlát volt. Mindig is le akartam csúszni egy ilyenen. Gyorsan felültem rá majd gondolkodás nélkül csúszni kezdtem.

Valami fantasztikus volt, mint egy nagy csúzda, csak sajnos nem számítottam a végével. A szemem becsukva vártam a becsapódást. Hangosan nyekkenve estem valakire. Kinyitottam a szemem és két gyönyörű kék szem nézett vissza rám. Louis elnevette magát, mire belőlem is kitört a röhögés. Az arca csak pár centire volt tőlem , szinte éreztem a lélegzetét is.

-Bocsi !- jöttem zavarba, majd lemásztam róla és felsegítettem a földről.

-Semmi baj,- vigyorgott rám reklámba illő vigyorával- én se bírtam ennek ellenállni  először !

-Akkor nem én vagyok egyedül ennyire őrült .- nevettem el magam kínosan – Hogy-hogy fent vagy ?

-Reggeli edzés. – mondta majd követett a konyhába- És te ?

-Nem vagyok az a sokáig alvós típus- vontam meg a vállam – Na meg kezdtem megéhezni is.

-Akkor összeüthetünk valamit, hisz én is megéheztem már. Na meg a srácoknak is csinálhatnánk. Mit ennél ?

-Palacsintát ! – vágtam rá gondolkodás nélkül

-Oké, akkor lehetsz a kuktám, én pedig  leszek a főszakács. – mondta, miközben előpakolta a tálakat  és a hozzávalókat.

-Hé ! Inkább te leszel a kukta !- mondtam majd kikaptam a fakanalat a kezéből- Én ugyis jobb palacsintát csinálok !

Vigyorogva felhúzta az egyik szemöldökét.

-Ó, igen ? – kérdezte sejtelmes mosollyal   

-Igen ! –mondtam győztesen

Alig kaptam észbe már egy marok liszt került az arcomba. Gyorsan kitöröltem a szememből, majd a nevető Louishoz dobtam a tálban lévő lisztet. Erre elkezdődött a csata, a liszt után jöttek a tojások, kristálycukor és minden ami az asztalon volt. Louis előkapta a csoki szirupot, mire én a tejszinhabb után nyúltam és így álltunk felfegyverkezve egymással szemben.

-Ragd le szépen azt a tejszinhabott ! – mondta Louis mire az egész arcát ellepte a tejszinhabb. Menekülni kezdtem. Louis utánam lépet és elkapta a karom, de rálépet egy tojás maradékra így sikeresen elcsúszott a padlón magával rántva engem is.

Röhögve feküdtünk egymás mellett lisztesen, tojásosan, csokisan és minden más dologgal amit az előbb egymásra dobáltunk. A nevetés egy idő után elhalkult és mi már csak egymást néztük. Louis mélyen a szemembe nézett majd átsiklott egy pillanatra a számra. Szinte éreztem ahogy az arca közeledik felém.

-Itt meg mi történt ?!? –lépett be Liam a konyhába.

Louis és én egymásra néztünk.

-Ő volt az ! –mondtuk egyszerre és mutattunk a másikra.

Liam hitetlenkedve rázta a fejét.

-Rosszabbak vagytok mint két óvodás ! Menjetek fel mosakodni, majd én rendet rakok.

 

-Köszi Liam. – mosolyogtam rá, majd követtem Louist fel a lépcsőn. A folyosón egyszerre álltunk meg a nagy tükör előtt,majd megint kitört belőlünk a röhögés. Louisnak ragadt a haja a tejszinhabbtól , össze-vissza ált és meg volt száradva. Az arcán cukor és tojás maradék volt. Az én fejem tiszta liszt és csokiszirup volt. A hajamban még egy tojáshéj is volt amit Louis röhögve vett ki.

-Jól, ál neked a tejszinhabb ! – mondtam mosolyogva.

-Neked meg a liszt ! –vigyorgott rám a tükörben.

-Na menjünk zuhizni ! –fordúltam meg.

-Együtt ? –kérdezte Loius pervez mosollyal

-Külön ! –nevettem majd drámaian rácsaptam az ajtót.