Az élet nem egy film !

07.rész

Boldog nyarat ! Remélem mindenkinek elkezdődött a szünidő. Hoztam is a részt, bár szerintem kicsit lapos, de fontos egy rész. Jó olvasást !

Zuhizás után  összefutottam egy ismeretlen lányba. Hosszú sötétbarna haj, karcsú és csinos volt. Meghökkenve vett észre, majd egy mű mosollyal kezét nyújtotta.

-Danielle Peazer -mondta ridegen- Te meg Harry új barátnője?

-Nem vagyok Harry barátnője! –mondtam kicsit megilletődve, hogy rögtön ezt gondolta. Vajon Harry hány barátnője aludt itt?

-Ó akkor csak egy éjszakás kalandja? –kérdezte mire teljesen elkámpicsorodtam. Harry ilyen nő faló?

-Nem, én Niall egyik régi barátja vagyok. –mondtam lelombozódva, Harryt teljesen másnak gondoltam.
-Ó –mondta most már igazi mosollyal- Az más !
Az arcomra erőltettem egy halovány mosolyt majd  Daniellel lementem a konyhába a többiekhez. Harry ahogy meglátott mosoly jelent meg az arcán mire én elkaptam a tekintetem.
-Még egyszer köszi srácok, hogy itt aludhattam. –mondtam miután befejeztük a reggelit.
-Még egyszer bocsi, hogy elraboltunk –mondta Louis mire mindenki szúrós szemmel nézett rá- Kárpótlásul hazaviszlek.
-Oké az jól jönne –mosolyogtam rá majd elbúcsúztam a többiektől.
Elmondtam Louisnak a címet és máris kikanyarodtunk az utcára. Csak most figyeltem meg, hogy hol is vagyok valójában. London leggazdagabb részében vagyunk, ezt onnan tudom, hogy nem messze lakik Vendi aki szintén a gazdagok közé sorolhatja magát.
-Magyarországon sok rajongónk van ? –kérdezte Louis kizökkentve engem a nézelődésből.
-Igen, vannak jó néhányan. –mondtam
Louis elvigyorodott, mire én játékosan vállon boxoltam.
-Ne telj el magadtól! –mondtam nevetve
-Nem is! De ha ilyen csinos magyar lányok vannak mint te akkor el kéne látogatnunk oda –mondta mire pirulva elkaptam a tekintetem.
-Ó –nyökögtem mivel teljesen zavarba hozott- Hát köszi.
Beharaptam az alsó ajkam, mindig ez van amikor zavarban vagyok. A pár perces csend nekem órás hosszú kínszenvedés volt.
-A pasid nem haragszik, hogy öt ilyen szexi pasival töltötted az estét? –kérdezte mire még jobban elpirultam, remélem nem hasonlítok most egy céklához.
-El ne szállj popsztár! –mondtam majd rám nézett- És amúgy nincs pasim.
-Ó –mondta Louis csodálkozva- Tényleg?
-Aham –mondtam és mire még kínosabbá vált volna a beszélgetés megérkeztünk.
-Szép ház! –mondta Louis illedelmesen
-Utálom! -mondtam halvány mosollyal és Louisra néztem aki elhúzta a száját az égésén.
-Jah, tényleg otromba –mondta rögtön megváltoztatva a véleményét. Nagyon nehezen fogtam vissza a kitörni készülő nevetésemet- a festék lekopott, az ablakok régik…- sorolta és én eddig bírtam, vagy 5 percig csak nevettem mire sikerült kinyögnöm, hogy nem a kinézetével van bajom. Erre Louis is elnevette magát.
-Tudod, ez a ház a nagynénémé volt aki ki nem állhattam azért utáltam, most meg hiába a miénk, de folyton üres, anya folyton dolgozik vagy üzleti úton van és így mindig üres és rideg a ház, nem nagyon érdemli meg az otthon nevet.
Louis egyetértően bólintott majd megszorította a válam. Rámosolyogtam, majd megköszöntem a fuvart és kiszálltam a kocsiból. Megvártam amíg elmegy és csak utána mentem be a házba.
Épp hogy átöltöztem megrezzent a telefonom. Jeni írta, hogy valami fontosat akar mondani és hogy siessek hozzá. Gyorsan átszaladtam a szembe házba és kopogás nélkül benyitottam. Gyorsan elindúltam Jeni szobája felé. Útközbe kikerültem egy pár nagy kartondobozt amikbe cuccok voltak pakilva, de ezt figyelmen kívül hagytam. Jeni és Vendi az ágyon ültek és a leptopot bújták. Amint észrevettek széles vigyor terült szét az arcukon.
-Mi történt ? -kérdeztem
-Képzeld-kezdett bele Jeni izgatottan- Visszaköltözünk Párizsba. De te és Vendi is jöhettek mert kaptam egy lakást ahol eggyütt lakhatnánk. Ugyis itthon anyud sosincs itthon és mindig velünk vagy, majd az ünnepekre hazajösztök, meg Párizsban vannak klasz sulik is amibe könnyű bejutni.
Ezután a bejelentés után sok minden végigment a fejemben. Először elképzeltem, hogy a lányokkal Párizsban szórakozunk, tanulunk, élünk. Azután bevillan anya arca. Hisz miatta jöttem ide Londonba, bár folyton itt hagy és úgyse hiányoznék neki. Majd Niall, akivel annyi év után most találkoztam és...... Louis meg Harry. Nem tudommegtenni.
-Sajnálom lányok, de anyát nem akarott hagyni és Londont se. -reméltem ennyi elég lesz nekik -De ti menjetek !
-Biztos? -kérdezte Vendi- Maradhatok.
-Nem! -mondtam határozottan- Te Jenivel mész Párizsba és kész, nincs vita.
Szomorúan elmosolyodtak majd összeölelkeztünk.
-Mikor indúltok? -kérdeztem
-Holnap délután. -válaszolta Jeni
-Addig még van egy egész napunk! -pattantam fel és felhúztam a két lányt is az ágyról.
-Mit csináljunk? -kérdezte Vendi
-Ami spontán jön -kacsintottam a lányokra és elindúltam kifele.
Elöször csak járkáltunk a városban, majd találkoztunk egy phantomimessel akivel jól elszórakoztunk, utána fagyiztunk, hülyéskedtünk a boltokban, kajáltunk és csak önmagunkat adtuk. Útközbe Vendi majdnem felszedett egy olasz túristát, de nem volt annyi időnk így elhúztuk onnan. Az estét nálam töltötték és hajnali 3-ig fent voltunk.
Másnap 11-kor keltünk. A lányok hazamentek pakolni én meg itt maradtam egyedül a nagy házban. Egy tányér zabpehelyel ültem le a tévé elé. A telefonom csörgése zavarta meg Dicaprio haldoklását.
-Igen ?-kérdeztem bele, mert nem néztem meg a nevet a kijelzőn
-Szia kicsim -hallottam meg apám szeretettelteli hangját
-Szia apa -mosolyodtam el
-Mi újság Angliában ?-kérdezte
-Sok minden -sóhajtottam- új barátokat kapok, régiket veszítek.
Apa egyetértően hümmögöt.
-Örülnék, ha majd meglátogatnál- mondtam reménykedve
-Majd meglássuk csillagom. -mondta mire a becenevem hallatán melegség járt át- Most viszont mennem kel mert egy kölyöknek azt hiszem eltört az orra.
Felnevettem, apámnak kellet ügyelni az ifjú boxolókra.
-Szeretlek-mondtam szomorúan
-Én is szeretlek kicsim -mondta majd letette a telefont.
Megnéztem az időt. Már 2 óra volt, Jeniék mindjárt indúlnak.Elpakoltam majd elindúltam a szembe házhoz.Már össze voltak pakolva és épp két taxiba pakoltak befele. Jeni apja egy ölelésre húzott, majd elment beszélni a taxisokkal. Szomorkásan a három emberre néztem. Logan odalépet hozzám, ekkor már könnyek marták a szemem. Amikor megölelt kitört belőlem a zokogás. Logan még erősebben szorított és én csak sírtam, összekönnyezve a pólóját. Nagy nehezen elengedtem. Ő szomorúan a szemembe nézett és letörölte az arcomról az épp lefelé tartó könycseppet.
-Vigyáz magadra Hana !-mondta szomorú mosollyal az arcán.
-Te is !-mondtam
A két lányra néztem akik már bőgtek mellettem. Megöleltem őket és így sírtunk tovább.
-Hi...ányozni fo...gsz -mondta elfuló hangon Jeni
-Ti is nekem -mondtam és kicsit visszatartottam a sírást- De folyamatos jelentést kérek és az ünnepkor meglátogatjuk egymást.
-Ez csak természetes -mondta Vendi és újra összeölelkeztünk.
-Lányok indúlnunk kell -mondta Jeni apja
Rámnéztek, majd beszálltak a taxiba. Intettem nekik, majd elhajtottak, belőlem meg kitört a zokogás.